A tanévnyitó egy rendkívül aranyos dolog. Először is el kell énekelni a himnuszt felállva és ilyenkor mindig kiderül, a tornateremben lévő milliom ember közül ki is a tanár. A tanár az, aki nagyon hangosan énekel és közben pásztázza a szülőket, mint holmi radar és azt nézegeti, ki az, aki nem énekel hangosan.
Majd végighallgatunk pár olyan verset, amikről nem tudom, ki hol és egyáltalán hogyan talált meg, de mindegyikben alapséma az iskola, a tanulás és az, hogy szeptember eleje minden kisgyerek számára öröm és boldogság, mert végre tágulhat az agya. És az jó.
A tanévnyitón volt meglepően szépen éneklő kislány, bénázás a mikrofonnal (Önök előtt van a kép, amikor felnyikorog egy mikrofon és mindenki befogja a fülét?), meg a Lacika, aki az elsősök nevében verset mondott Gyurkáról, aki majd megtanul írni kövér betűket. Az igazgató bácsi aztán a végén megnyitotta a tanévet, ami szerintem pont olyanra hasonlított, mint amikor az olimpiákat szokás megnyitni, csak itt senki nem gyújtott fáklyát a végén.
Majtényi Erik: Gyurka írni tanul
Egyik betű pocakos,
A másik meg nyurga,
Melyikkel fogsz elsőbben is
Megbirkózni Gyurka?
Ha az első görbe lesz,
Nehogy kedved szegje,
Hisz előbb a csúnyábbja jön,
Csak később a szebbje.
Írj gyorsan egy másikat,
Azután még egyet,
A betűk a sor végén majd
Kiegyenesednek.
S végül az a sok betű
Pocakos és nyurga,
Éppen úgy áll össze, ahogy
Te akarod, Gyurka.
Amikor véget ért a tanévnyitó, nagyon hirtelen beköszöntött a tanév, mert az én két gyerekem elindult erre, mi meg amarra és annyit sem tudtam odaszólni nekik, hogy hajrá.
Az iskola előtt az egyik anyuka mosolyogva megkérdezte tőlem, hogy ugye jövök-e holnap, én meg rávágtam, hogy hogyne persze - Férj a hátam mögött ilyenkor próbál nem nagyon nevetni, mert ő pontosan tudja, hogy a kedves feleségének fogalma sincs, hová jön majd holnap.
Szülői értekezletre, bizony. Első szülői értekezletre mentem tehát másnap. Késtem fél órát, amit aztán nem vallottam be itthon, pedig én tényleg azt gondoltam (de maradjunk annyiban, hogy én ezt így is olvastam előtte), hogy ötkor kezdődik és nem fél ötkor. Kicsit volt ciki, hogy a többi szülő meg nem így gondolta, úgyhogy ők már bőszen ott csücsültek nyílván fél öt óta, amikor is én becaplattam ötkor.
Nekik persze fél ötkor volt idejük arra, hogy begyömöszköljék magukat a húszcenti mélyre állított aprócska padok mögé behegesztett székekre és akkor nyílván nem egymást nézték, de persze az elkésett anyuka kínszenvedését padbapréseléskor mind a másik huszonkét szülő és az orrom előtt álló két tanerő végigmosolyogta. A fél fenekem lelógott a székről, a bal lábamnak a padon kívül lett helye kinyújtva, és bár a másikat benyomorgattam alá, a térdem enyhén felemelte a padot.
Az osztályfőnök néni nagyon karakán és érthető tőmondatokban elmondta a teendőket (meg azt is, hogy mi mennyibe kerül majd, mert ezt nem úsztuk meg). Kitért arra a szerintem teljesen egyértelmű rendelkezésre is, miszerint a gyerekek helye minden nap 16 óráig az iskolában van, ellenben ha a szülő úgy rendelkezik és azt indoklás nélkül aláírja egy erre a célra már előre megírt cetlire, úgy a gyermek a hét adott napjain ebéd után hazamehet. Ez szerintem egy érthető félmondat volt, ami bennem nem szült további kérdéseket. Pontosan tudtam előre, gyermekeim mely napokon jönnek haza majd ebéd után és mely napokon maradnak bent 16 óráig - ez utóbbi napoknak ők kifejezetten örülnek, de ez egy újabb történet, amibe nem kanyarodok most bele.
Szóval nálam az az egy kérdés fogalmazódott meg, hogy mikor megyünk végre haza innen: az előtt, hogy végleg bemacskásodik a jobb lábam, vagy már utána, és akkor engem innen fúrókkal és vésőkkel kell kiszedni. Ehhez képest rajtam kívül minden anyuka keze a magasban volt és elkezdődtek a kérdések:
Szülő 1: - A Józsika hétfőnként csellózni jár fél háromra, hazamehet akkor?
Osztályfőnök: - A szülő leírja erre a papírra, hogy a gyerek ezen a napon hazamegy korábban. Indokolni nem kell.
Szülő 2: - Pistike hazamehet szerdánként? Olyankor a Mama vigyáz rá, aki minden szerdán eljön hozzá Csanádpalotáról.
Osztályfőnök: - A szülő leírja erre a papírra, hogy a gyerek ezen a napon hazamegy korábban. Indokolni nem kell.
Szülő 3: - És mi van a péntekkel? Akkor is kötelező a gyerekemnek bentmaradni négyig?
Osztályfőnök: - A szülő leírja erre a papírra, hogy a gyerek ezen a napon hazamegy korábban. Indokolni nem kell.
És ez így ment tovább háromnegyed órán keresztül. Az osztályfőnök tanárnénit a Nobel békedíjra esélyesnek tartom, amilyen türelemmel viselte a rohamot, én meg már nem éreztem a jobb lábamat. A háromnegyed órányi "kötelező 16 órás blabla" után még elhangzott az órarend, volt szó szakkörökről meg néptáncról meg e-naplóról, igyekeztem figyelni erősen. Mankónak kaptunk egy összesűrített eseménytáblázatot a tanévre vonatkoztatólag, amit a gyerekem üzenőfüzetébe ragasztottak, én meg felírtam magamnak, hogy lehetőleg hetente egyszer ezt nézzem majd át, mert nem illik a gyereket mondjuk az őszi szünet ideje alatt iskolába vinni, vagy lemaradni a papírgyűjtésről.
Summa summárum. Szülői értekezletnek vége lett, én sikeresen kikászálódtam a padból, a tanév meg már két hete döcög.
Lacika (7) első napja az iskolában az alany szájából: "A tanévnyitó után felmentünk a terembe. Ott ÜLTÜNK egy kicsit, aztán kaptunk tízóraira szendvicset. Utána meg ebédre volt valamileves meg mákos tészta."
