Jó reggelt,

2008-ban Viki még öt éves volt és esténként meséltem neki. Kitaláltunk egy mesevilágot, amelynek a főszereplője Soma mókus volt. Soma mókussal minden nap történt valami nagyon érdekes, hol trolizott, hol pizzát evett, megkóstolta a kakaót vagy átélt egy nagy vihart. Látott tűzijátékot, fázott télen és két év alatt, amíg én minden áldott este meséltem róla, még szerelmes is volt.

Róka és Pillangó, ők voltak Soma mókus legjobb barátai, de előfordult a mesében Az Egér Sárga Esőkabátban, aki Már Látott egy Igazi Elefántot is. Soma mókus szerelmét pedig Rebeka mókusnak hívták, aki egy roppant kis élelmes csajszi volt.

Pár mesét leírtam anno, de sajnos egy totálisan elromlott laptop szintén megnyekkent memóriája miatt csak az első mese maradt meg. Az első, amelyben Soma mókus találkozik a lányommal, Vikivel.

Fogadjátok szeretettel,

Petra

Soma mókus és a Kicsi Ember

Soma mókus a Tisza partján él, a Boszorkány szigeten, ahol van egy nagy erdő és az erdő körbefon egy tisztást. A tisztás szélén áll egy nagy tölgyfa, a tölgyfában egy tágas oduban lakik együtt Anyumókus, Apumókus, Pöttömmókus és Soma mókus. 

Anyumókus a legjobb mókusmami a világon. Meleg a hangja és puha az ölelése. Apumókus erős, tekintélyes és annyira jó vele kirándulni. Pöttömmókus pedig....hogy is mondjam...Pöttömmókus pedig olyan....kicsike még.

Soma mókus állatóvodába jár. Legjobb barátja a Róka és a Pillangó. Nagyon szereti a diót és a mogyorót és legjobban a fák tetején szeret ugrálni. 

Soma mókus Házikónak hívja az odut, ahol laknak, mert a fa tetejéről rá lehet látni a Tisza túlpartján lévő óriási forgatagra, amire Anyumókus azt mondta: ez a VÁROS és emberek laknak házakban. Soma mókusnak tetszett a ház szó, ahol az emberek laknak. Na, de emberek....brr......az emberekről ne is beszéljünk. Soma mókus félt az emberektől.

Igazából csak egyszer látott embert még életében, de akkor rögtön kettőt is. Valami nagy berregő izével érkeztek, amiről Anyumókus úgy tudta, hogy az egy teherautó. Kiszálltak belőle, majd megnyitották a száját és kiemeltek belőle egy dolgot, aminél rémisztőbbet Soma mókus soha nem látott előtte. Még Anyumókus sem tudta, mi az. Apumókusra néztek kérdőn, aki szerint az egy fanyűvő masina volt. 

A két ember nagyon félelmetes volt. Mély és érdes volt a hangjuk, amin Soma mókus számára érthetetlen nyelven beszéltek. Zöldesbarna ruhájuk volt és akkora tenyerük, mint a tisztás közepén lévő tócsa, ami mindig megtelik vízzel, ha esik az eső. Hangosan kiabálva lépdeltek, majd megálltak az előtt a fa előtt, amely az öreg Fekete Rigó bácsi otthona. Majd éktelen hangzavar kezdődött, Soma mókus reszketett félelmében. Pár perccel később a fa fájdalmas nyikorgással eldőlt. A két ember pedig ahogyan jött, úgy el is ment a berregő teherautóval. 

Igen. Soma mókus félt az emberektől. Félt, hogy az ő otthonát is elpusztítják, ha ismét megjelenik az a teherautó, benne a fanyűvő masinával és a két emberrel.

Egy szép tavaszi napon Soma mókus egyedül volt a Házikóban. Anyumókus, Apumókus és Pöttyömmókus elmentek a szomszédos Nyuszi családhoz látogatóba, mert kisnyuszik születtek náluk.

Egyszercsak Soma mókus összerezzent. Hangokat hallott. Egyre közelebbről. Zsibongó hangokat. Visítozó hangokat. Félelmetes nagyon hangos hangokat! 
EMBEREK! A tisztáson emberek voltak. Nem kettő, hanem tizenkettő, vagy akár huszonkettő is. 
Soma mókus kikukucskált az odúból. Igen! Ott kint van legalább ezer ember - reszketett. 

Soma mókus nagyon félt, de félelmében csak nézte és nézte a soksok embert. Ezek az emberek másmilyenek voltak, mint az a kettő a múltkor. Ezek az emberek olyan.....kicsik.....voltak. 

Soma mókus visszabújt az oduba és sétálgatni kezdett fel és alá. Nem félek, nem félek - motyogta magában.

Ismét kidugta a fejét és alig hitt a szemének. A fa tövében ott csücsült egy ilyen kicsi ember. A haja színe olyan volt, mint a napocskáé. A hátizsákjából, amire egy nagy piros cseresznye volt rajzolva, elővett egy kockás terítőt és az ölébe tette. Elővett egy üveget, amiben sárgás folyadék volt és belekortyolt. A folyadék picit lefolyt a szája szélén és a kicsi ember nevetni kezdett.