Jó reggelt,

rövidke bekukucs egy erősen fáradt csajtól:

Minden szülő rémálma hétköznap telefont kapni abból a tagintézményből, ahol gyermeke napközben elvileg biztonságban és békességben leledzik. Azonnali agyhalál meglátni a telefonkészüléken a bejövő hívásnál az iskola telefonszámát, hang ki sem jön az ember torkán olyankor, amikor beköszön, sőt, nem is köszön, csak azt vakkantja be hívásfogadáskor, hogy "baj van?"

Majd meghallja a tanerő udvariasan csicsergő hangját, aki vagy három percig (óráig) mutatkozik be, miszerint ő az xy-né Évike néni, a blabla általános iskola tanítónénije tecciktudni - no itt már végképp totális a pánik.

- Baj van? - kérdeztem én ma délben, belefojtván Évike nénibe a bemutatkozást.

- Nincs baj, de azért van, de nincs. - hangzott az informatív válasz, amitől én egy picikét sem lettem nyugodtabb. Akkor még nem sejtettem, hogy tíz másodperccel később már megkönnyebbülten röhögök bele az éterbe, mint a fakutya (bár ha belegondolok, fogalmam sincs, hogyan röhög egy fakutya, meg miért is kéne neki röhögnie).

Történt ma ugyanis, hogy az iskolában beindították a fűtést, a radiátor viszont ettől sokkot kapott, meglazult a szelepe és sugárban borította be meleg vízzel az öltözőt, ahol az énkislányom és még pár tízéves kollegina teljes napi ruhatára várta, hogy a tulajaik visszahúzzák magukra a tornaórát követően. Évike néni tehát informált, hogy leszek szíves váltás ruhát transzportálni a suliba, mert a gyerek elvan még a tornadresszben meg egy, a talált tárgyak dobozban talált égtudja milyen állapotú koszos kardigánban, de ebben talán nem biztos, hogy jó ötlet hazamenni. És vigyek cipőt is, mert az edzőcipője eléggé cuppog a víztől, amit azért már kiöntöttek belőle.

Zajlik az élet tehát, de ez a hír még mindig jobb, mint a két évvel ezelőtti, amikor szintén villogó telefon, Évike néni, heherészés, majd jött az egyenszöveg:

- Nincs baj, de azért van, a Viki eltaknyolt az udvar betonján és arccal (nem kézzel, nem lábbal, nem hassal, rögtön arccal) tompította az esést.

Itt hangzott el az a mondat, amelyet azóta jó párszor idéztem már: - Anyuka, ne tessék megjedni majd a gyerektől, agyrázkódása nincs.........csak kissé csúnya.........

Ilyetén izgalmaktól mentes további szépeket,

Petra