Jó reggelt,

amióta létezik a nagy kék halál, az a bizonyos legnagyobb közösségi portál (tudjátok, ami kockásít - nem hasat, hanem fejformát), az ilyen születésnap-névnap dolgok mindennaposak. Az ember lányát felköszöntik vagy kétszázan és ez szerintem valami szenzációs. Aztán ő is minden nap felköszönt mindenkit, akit jelez a rendszer és tudja, hogy odaát a fogadó fél is pont annyira örül, mint ahogyan ő tette.

A facebook óta szüli- és névnapjaimon picsogósan boldogsághormonos állapotban vagyok, mert jön az az ötvenhárom levélke, száztizenkettő üzenőfali bejegyzés és én frissítek és lájkolok és megköszönök, esetleg belefordul az egész egy párbeszédbe is, ahol előjön az "És veled mizú?" szintű röpke trécs is és bár igen, egész más volna a belvárosban egy kávé mellett összefutni az illetővel, meg az ember ne élje az életét a gép előtt, és egyéb magasröptűségek, de ezek akkor is jók. Előhoznak múltbéli emlékeket, agyalásokat, nevetéseket és még inkább ünnepnappá teszik az adott napot.

Ma van a névnapom és kaptam fülhúzást húsz éve nem látott távoli rokontól, volt kollégától, volt szomszédtól, beszélgettem tíz perceket a semmiről olyannal, akit valahonnan a gyerekkoromból ismerek, már nem ismerném fel az utcán, de ma rám szánt tíz percet az életéből.

Persze vannak vicces felköszöntések is, már volt, aki két napja felköszöntött, mert mintha mostanság lenne a névnapom, én meg utána egész nap azt próbáltam, hogyan hangozna a teljes nevem Jeromosként.

Három éve nagyon kedvesen rámírt valaki és boldog névnapot kívánt.......augusztusban, Lajos napján. Pár pillanatra kikerekedett a képem és a tekintetem, lecsekkoltam, hogy nem történt-e rajtam drasztikus változás, esetleg átaludtam-e egy életet, de nem, Lajos és Patrícia napján ő rosszul hallotta a rádióban ez utóbbit, Petrának hallotta és én onnantól Lajos lettem. Vagy Patrícia.

Kaptam két rajzot a gyerekektől. Viki egy anyukát rajzolt szöszi picibabával, Lacika pedig virágokat, hegyeket és űrhajókat - bár nem biztos, hogy űrhajók, csak nem merem megkérdezni tőle, hogy mik is azok. Amióta megdícsértem, milyen szép asztalt rajzolt és utána két napig duzzogott, hogy a báránykáit leasztaloztam, félve futok neki ilyeneknek.

Nemsokára pedig felbontok egy üveg rozét és koccintok az egészségetekre. Köszönöm a mai napot nektek :) .

Petra

utóirat, mert ez ebben a másodpercben hangzott el.

Viki (10): Anyaaaaaaa, nézhetem a Disney csatornát?

(A csatornának akkora a népbutítási faktora, mint a magyar kereskedelmi adók valóság show-i, így maximálisan tiltva van a lányom tőle. Ma már ugyanis nem Mickey egér és Hófehérke az adó sztárjai, hanem Miley Cyrus vagy Selena Gomez, meg azok a kislányképű, elvileg fiúkák, akiknek megjegyzendő nevük sincs és lényegében tök egyformák.)

Én: Na jó, tíz percig nézheted.

Viki: Húdejó, imádlak anyuci!

Lacika (7), rezignáltan: Ma van anya névnapja. Biztos ezért ennyire aranyos.

Most lépek és rozé előtt elbeszélgetek a fiammal, hogy én mindig aranyos vagyok és nagyon remélem, hogy erre a mondatra teljesen spontán fog bólogatni mindjárt.

utóirat kettő: Bólogatott.