Én: - Öhm, izé, találtam egy mikrohullámú sütőt. Kéne nekünk egy új mikrohullámú sütő.

Férj: - És milyen?

Én: - Lila.

Férj: - Hihi, úgy hallottam, mintha azt mondtad volna, hogy lila.

Én: - Mert azt mondtam, hogy lila.

Férj: - Ehem, biztos szép.

Én: - Szép, megmutatom fotón a neten.

Megmutattam. Ezek után:

Férj: - Ez lila.

Én: - Nem ezt mondtam?

Férj: - Nem akarnál fehéret?

Én: - Van bordó is, bár inkább piros.

Férj: - Napláne.

Én: - Figyi, te pasi vagy. Te ezt nem érted. Most képzeld el: van egy ENNYIRE cuki lila mikrohullámú sütőd. Gombokkal, kijelzővel és biztos még süt is, mikrohullámon. És lila. Csak gondold el: lehetne venni sütő tiszteletére ilyen lila függönyt is a konyhába, a falakat át lehetne festetni eggyel halványabb lilára, meg van már tök szép lila konyhabútor is.

"Na majd még megbeszéljük ezt" felkiáltással kaptam egy búcsúpuszit tőle, amivel a témát egyelőre lezárta. Én meg még nem vetettem be érvként az "amúgy is van lila körömlakkom is már"-t, mert az ember lánya ne puffogtasson el mindig minden puskaport előre.

Drukkoljatok, tényleg annyira .......... lila. :)