Viki tíz éves. Negyedik osztályba jár. Nagyon szeret oda járni és onnan eljönni is, a köztes időben meg úgy ott lenni is szeret, csak néha történnek olyan bosszantó dolgok is ott, mint a tanórák, amiket már annyira nem szeret. Ha tömören akarom jellemezni őt, azt szoktam mondani: "Kicsi Viki kívül-belül szőke." Nos, ezért a mondatért kaptam már hideget, meleget, heherészést vagy levegő után kapkodó hőbörgést, miszerint Úristen, hogy mondhat egy anya ilyet a saját lányáról.

De én csupán az igazat mondom. Viki belülszőkesége abból fakad, hogy annyira génjeiben "kicsi maca" a csaj (Istenem, most ezzel is lövök egy öngólt, már érzem), hogy csuda. Minden nőcis tulajdonsága megvan: riszálja a fenekét, visongva csivitel és kánon nyávog a macskával, tapsikolva rajong minden ékszernek a kézműves vásárokon és úúúúdecuki felkiáltással választja ki a legrózsaszínebb ruhadarabokat az üzletekben. Az én ultrakényelmetlen barna magas sarkú topánkámban szeret tipogni, amikor nem nézek oda, és már nem vásárolok rúzst, vagy körömlakkot, mert 72 órán belül ezek eltűnnek vagy kiürülnek. Olyan énekesnők számait hallgatja, akikről én azt sem tudom, hogy a bolygón vannak és szeret pillangókat meg pillangós ruhás csajszikat rajzolni.

Közben van egy másik énje, amely vagány és fiús. Fára mászik és nem hatódik meg attól, hogy az anyukája már rémeket lát, miközben diszkréten felinteget a lányának, imádja a sportcipőjét és Oakley iskolatáskája van, no és sportlövő - is - akar lenni, szigorúan rózsaszín fegyverrel.

Táncol immár hat éve. Símán kiáll bármelyik nagyszínpadra akár egyedül is és nemhogy lazán zsebeli be a vastapsot a produkciójáért, de teljesen természetesnek veszi, hogy az ő táncbéli maximalizmusára a taps az így és ennyi jár.

Lacikát néha anyai ösztönös szeretettel oktatja-védi, néha meg úgy verekszenek egymással, mint a ketrecharcosok. Van, hogy elhangzik tőle a sóhaj, miszerint jajj de kár, hogy a Lacika nem lány. És az elmúlt hét évben mindig mindenki (aki nem családtag) elhitte azt a píárt, amiben arról győzi meg a külvilágot, hogy ők mennyire nagyon jó testvérek, akik imádják egymást. Amúgy szerintem imádják, csak néha jól titkolják.

Lacika hét éves. Elsős. Míg a Vikiről nem hinném, hogy valaha ismert atomfizikus lesz, úgy a Lacikából akár még ezt is kinézem. Filozofikus, gondolkodó típus, koránál érettebb szókinccsel és világról alkotott véleménygömbbel. Ennek megfelelően ő az, aki elbukik a saját lábában és nincs olyan pohár-bögre-tányér-szatyor, aminek a tartalmát A-ból B-be eljuttatna anélkül, hogy az ne borulna ki, vagy törne diribdarabokba.

Elképesztő nyelvérzéke van, megnéz egy angol vagy német nyelvű kisfilmet és utánmondja. Helyesen. Óriási tudásszomja van és ragaszkodik ahhoz, hogy amit elsajátít, azt tökéletesen tegye.

Olyan szeretet van benne, ami által én hinni kezdtem abban, hogy tényleg létezik aura. Simogatós, összebújós, hű és odaadó szeretet van köztünk, ami valahol azt is jelenti, hogy teljes lelki nyugalommal tud magas ívben bajszintani a parancsaimra. Anya feladata a szeretés. Pont. Lacika feladata Anya irányában a viszontszeretés. Pont.  A "Kisfiam, öltözz fel - húzzál zoknit - vidd ki a bögrét a mosogatóba - mikor készülsz már végre el?" típusú mondataimat olyan feleslegesen mondom neki, hogy nem is értem, miért erőlködöm. Szinte látom, ahogy a mondatok megcélozzák a fülét, de kikerülik és nyelvnyújtogatva távoznak valahová az éterbe. 

Lacika számára az apukája az Isten, ha Férj azt mondaná neki, ugorjon a kútba, gondolkodás nélkül megtenné. Hála ég, ilyet Férj azért eléggé limitáltan kér tőle.

Hat éve legjobb "barátja" Kiskutya, akit az Ikeában vettem és plüssből van. Már eléggé plöttyedt szegény és iskolába sem járhat, de családtag.

Egyik legújabb "gyermekszáj" idézetem viszont minden jellemzésnél beszédesebb. Lacika ugyanis olyan, ami ebben a pár sorban kiérezhető a kis lényéből:

Tegnap beszélgettünk az iskolai menza befizetéséről. Horror összeg, kettessel kezdődik és ötszámjegyű, mire a kisfiam zavartan áll a pénztárcájával, majd átnyújt nekem is és az apjának egy-egy ötforintost.
Lacika (7): Anya, apa, adok nektek pénzt, mert szeretlek titeket és fizessétek belőle a kajámat ki.